Cigaretta füstje
Gyújtó kattanása,
Szikrák pattogása.
A papír ég, s kialszik,
A dohány már parázslik.
Szív, tüdőz, s kifúj.
Ugyanaz a három
Megannyi embernél.
Ezernyi ember ezeregy indokkal.
Szülők, osztálytársak,
Haver, netán munkatársak…
S itt lennék én,
Kinek a füst varázsa.
Nem érdekel a gyújtás, tüdőzés,
A nikotin hiánya.
Annál inkább a füst íze,
S annak kifújása.
Mi benned volt fájdalom,
Kifújod, elszáll a füsttel,
Megfakult emlékképként foszlik el
A reggeli ködben.
Reggel a legelső:
Az éjszakai rémálom,
Míg este az utolsó:
Napközbeni bajaimra kívánom.
R.G.
unhappybutokay